"Már  csak  a  gólya lába maradt hátra. Susan a nagy igyekezettől a nyelve hegyét is kidugta. Nem vette észre a szobájába osonó árnyat. Éppen elkészült a  madárral,  amikor  valaki  émelyítő  szagú  gézdarabot  szorított orrára- szájára.  Kábultan  borult  az  asztalra a sok szépen hajtogatott papírmadár közé.

***

Ócska  díványon  feküdt,  összekötözött  kézzel. Dohos kis szobában volt, kettesben az álarcos férfval.
- De  értse  meg,  ez  tévedés!  -  győzködte  sírva  az  elrablóját. - A szüleimnek nincs pénze! Szegények vagyunk...  
- Ne  bosszants  fel! - mordult rá a férfi őrülten villogó  szemmel.
- Te Susan Derek vagy, tizennégy éves, az apád híres vállalkozó.   
- De az apám tönkrement, egy éve nincs egyetlen fillérünk sem...   
- Hazudsz!   
- Nem!  Hiszen  amikor  elrabolt,  emlékszik,  akkor is éppen  papírlapot hajtogattam! A többi játékomat már eladtuk...   

Az  emberrabló  dühösen járkált, aztán levetette magát a fal mellett álló öreg hokedlire, amely az ágyon kívül a szoba egyetlen berendezését alkotta. 
- Gondolkodnom kell...  
Pisztolyát   a   térdére   fektette,   a  keze  ügyében  tartotta. 
Susan bátortalanul mondta:    - Kérem, uram! Vegye le a köteleket, nagyon fáj már a kezem.  
Az álarcos morgott valamit, aztán felállt, és az ágyhoz lépve kioldotta a csomót. Durván visszalökte a felülni akaró lányt.  
- Ne  ugrálj,  mert  megjárod!  -  Ráfogta  a   pisztolyt.  -  Ha  szökni próbálsz...  
- Nem próbálok. Kérem, nagyon szomjas vagyok. Hozna egy kis vizet? 
- Hozok, te nyavalyás, úgyis telefonálnom kell a drágalátos apádnak...  

Mire  az  emberrabló  visszatért a szűk kis szobába, már két kismadár ült Susan mellett az ágyon. Éppen a harmadikat hajtogatta.  
- Hát  te?  Mi  a fenét csinálsz? - kérdezte durván a férfi. A poharat  a lány  kezébe  adta, aztán levetette magát a hokedlire. A pisztolyt a kezében tartotta.  
- A sarokban találtam csomagolópapírt. - Másra úgyse kell.  
- Az agyamra mész ezzel a hajtogatással - vakkantott az álarcos.   
- Hogy is hívják?
- Origami.
- Az.  Hülye játék, semmi értelme... Ide figyelj, megmondtam az  apádnak, hogy este tízig fizethet! Ha nem teszi, elvágom a torkodat. 

Felugrott a hokedliról, és az ajtóhoz lépett. 
- Még van öt órája. Imádkozz, hogy fizessen! 
Susan meredten nézte az ajtót.    Úgy sejtette, már letelt az öt óra. És az apja nem tud fizetni... 

Kipattant az ajtó, berontott az álarcos, a pisztollyal hadonászott. 
- Már csak negyedórád van... 
Izgatottan  járkált  fel-alá,  aztán  újból levetette magát a fal mellett álló hokedlire.    A  hokedli két, fal felé eső lába papírként omlott össze, a férfi hanyatt esett,  a  tarkója hatalmas lendülettel ütödött a falba. Susan villámgyorsan lehajolt, kikapta az ágy alól a hokedli egyik lábát, és fejbe vágta az amúgy is kábult emberrablót. Felkapta az elejtett pisztolyt.
- Nem  is  olyan  hülye  játék,  igaz?  -  kiáltotta,  nevetve-zokogva  a megkönnyebbüléstől.
- Origami! Jól teszed, ha megtanulod a nevét, te szemét! A börtönben bőven lesz időd hajtogatni!"

 T. Z. Sabatin

forrás: http://iqdepo.hu/dimenzio/28/28-05-03.html

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés